Olvastál már önismereti, önfejlesztő, motivációs vagy ezekhez hasonló könyveket vagy legalább a Sorsfordító stratégiákat?

Szinte mindegyikben vannak elvégzendő gyakorlatok, amelyek miatt abba kéne hagyni az olvasást, és megtenni valamit.

Te meg szoktad csinálni az ilyen feladatokat?

Szinte mindegyik önsegítő könyv figyelmeztet arra, hogy ha nem végzed el a bennük lévő gyakorlatokat, akkor legfeljebb csak elméleti hasznot meríthetsz belőlük. De mégis… Többnyire csak olvasunk tovább, mert nagyobb bennünk a kíváncsiság a folytatás, a tudás megszerzése iránt, mint hogy szót fogadjunk.

Úgy hiszem, hogy ez többségünknél így van, mert ha nem így lenne, akkor nem olvasnánk annyit, keresve a legjobb megoldást üzleti vagy magánéletünk megjavítására, hanem gyakorolnánk a megszerzett tudást.

Valamikor a kilencvenes években, én is rengeteg önsegítő és üzleti könyvet olvastam. Mint jó diák, mindannyiszor tudomásul vettem, megértettem, sőt elfogadtam, hogy el kéne végeznem egy feladatot. De sajna többnyire azon kaptam magam, hogy tovább olvasok, ahelyett, hogy a gyakorlatokkal foglalkoznék. Így azok többnyire a „majd később elvégzem” tartományba kerültek.

Aztán egyszer elgondolkodtam ezen a hozzáállásomon:

„Vajon csak bennem van a hiba? Nem vagyok elég fegyelmezett?”

Elkezdtem figyelni másokat, akik szintén ilyesmivel foglalkoznak, s rá kellett, hogy jöjjek: „Nem vagyok egyedül!” Sőt! Eddig még nem sok olyan emberrel sikerült találkoznom, aki becsülettel végig csinálta volna a könyvek gyakorlatait, mielőtt tovább olvasott volna.

• Talán túl kíváncsiak vagyunk?
• Szeretnénk tudni, mi jön ezután, és ahelyett, hogy gyakorolnánk, tudásszomjunk kielégítését helyezzük előtérbe?
• Érezzük, hogy ez így nem jó, és mégis megtesszük, mint a megrögzött dohányos, aki újabb cigarettára gyújt, pedig már érzi, hogy nem bírja a tüdeje?

Az első megoldás e problémára 1999-ben született meg bennem. Ekkor készítettem is egy 2000-re szóló „naplót”, mely az év minden napjára adott valami feladatot, így segítve elő azt, hogy apránként haladva hatásosabb legyen a tanulásunk.

Akkoriban még korszakalkotónak számító ötletem kivitelezhetetlen volt, senki nem hitte, hogy ilyesmire igény lehetne, így csak akkor adták volna ki, ha én finanszírozom. A kiadók úgy gondolták, hogy egy mindössze 1 évig használható könyvet nem éri meg kinyomtatni. (Az utóbbi néhány évben már sok hasonló létezik a boltokban, bár nem ennyire részletesek.)

Ezért mindössze néhány darab készült belőle úgy, hogy egy bérelt fénymásolón sokszorosítottam, majd beköttettem. Tehát alig néhány emberhez jutott el, de mint 2000 decemberében kiderült, közülük egy valakinek biztosan nagyon nagy segítséget nyújtott. Vidékről feljött hozzám, bemutatta a 100%-ig kitöltött könyvet és elmondta mekkora segítség volt a számára:

Beteges, összetört férfi volt, amikor 2000. január elsején elkezdte a Sikertréning című könyv-határidőnaplómat használni. Egyre inkább megismerte önmagát, és kezdett újra pozitívabban nézni a jövőbe. Tavasszal kórházba került egy műtétre, de még oda is magával vitte a könyvet, és ott is kiírta magából minden gondolatát. Gyorsan meggyógyult, de tovább csinálta a könyv feladatait.

Nem túlzok, az élete minden szempontból rendbe jött.

Látványosan.

A felesége lelkendezett, hogy a férje milyen hatalmas változáson ment át, és ezért 2001-re 5 darabot kértek ebből a különleges könyvből, hogy a család minden tagja belefoghasson az önmagával való munkába.

Nagyon boldog voltam, hogy mégsem dolgoztam hiába, mert legalább 1 embernek tudtam segíteni, még ha a folytatást nem is tudtam biztosítani a számukra, mivel nem készítettem el.

Ez a sikerélmény, hogy több hónapi munkámmal legalább 1 embernek tudtam segíteni, elindította bennem a gondolatot, hogyan tudnám úgy megcsinálni ezt a könyvet, hogy ne csak egy évre szóljon, és bármikor el lehessen kezdeni. 2004-re készültem el az új változattal, ami filofax oldalakból állt, és nem konkrét napokhoz szólt, így bárhová beilleszthető volt a naptár lapjai közé.

Jó(l)létforrás munkapéldányom, ami teli van jegyzetekkel, kiegészítésekkel.

A Jó(l)létforrás nevet kapta, és próbaként élő tréninget is csináltam belőle 2004 tavaszán. Ez azt bizonyította, hogy az ötletem jó, működik. De elkövettem a tökéletességre törekvők nagy hibáját, elkezdtem tovább javítgatni a már kész anyagot. Újabb ötleteim támadtak, hogy mitől lehetne még jobb, és ennek köszönhetően az anyag a fiókban maradt.

Az elmúlt évek során időnként elővettem, beleírtam ezt-azt, majd hagytam nyugodni tovább a fiókban.

Az elmúlt évben – ahogy elkészült a Sorsfordító stratégiák című könyvem -, úgy döntöttem, hogy nem engedem, hogy az én olvasóim is csak olvassanak és így szinte alig profitáljanak abból, amit igyekszem átadni. Ahhoz, hogy ezen is segíthessek, ma már nem szükséges egy vastag határidőnaplót készíteni, mint ’99-ben.

Az internet egy remek hely, ahol megtehetem, hogy csak naponta 1 leckét teszek fel, s így ki van zárva a továbbolvasás.

2013-ban ilyen módon indult el a „Szeresd vissza!” programom is, amit minden résztvevője nagyon kedvelt, és az egy hónapos munka végeztével többen írták, hogy mennyire fog hiányozni nekik a naponta érkező levelem és a leckék.

Bízom benne, hogy a Sorsfordító Stratégiák Akadémia résztvevői ugyanígy éreznek majd!

Minden reggel kapnak tőlem egy levelet, hogy jól induljon a napjuk, és meglegyen a kellő motiváció ahhoz, hogy néhány percet mindenképpen foglalkozzanak magukkal. És persze érkeznek a leckék, amik 10-20 perces elfoglaltsággal, szinte észrevétlenül segítik hozzá őket, hogy az életük egyre jobb és jobb legyen.

De erről majd legközelebb írok részletesebben. 🙂