Nem régen hallottam egy sztorit, aminek az igazságát most a saját bőrömön tapasztalom:
Egy rendezvényszervező cég megkereste Amerika egyik legnagyobb motívációs trénerét, hogy meghívják egy nagyszabású előadásra. Tartottak tőle, hogy az illető jókora fellépési díjat kér, ezért úgy gondolták, elég lesz, ha ő csak egy fél órás beszédet tart, a neve így is be fogja vonzani a közönséget.
Ezzel az elképzeléssel kezdték meg a tárgyalást vele, amire a tréner a következő választ adta:
- Oké. Akkor egy fél órás előadás megtartását leghamarabb 3 hónap múlva tudom vállalni, és 50.000.- dollárt kérek érte.
A rendezvényszervező nyelt eggyet, majd feltette a kérdést:
- Mennyit kérne és mikorra tudná vállalni, ha 1 órás előadást kérnénk?
A motívációs tréner így válaszolt:
- 1 órás előadást 2 hónap múlva tudok vállalni, és 30.000.- dollár az ára.
– Hmmm, ez érdekes, – gondolta a szervező és újabb kérdést tett fel:
- Mit szólna hozzá, ha 2 órás előadást kérnénk öntől?
- Egy ilyet 1 hónap múlva tudok vállalni és 20.000.- dollár kérek érte.
A szervező ajka mosolyra húzódott, és feltette a logikusan következő kérdést:
- Ez már jobban hangzik. És mi lenne, ha egy egész napos képzést kérnénk Öntől?
- Óh, azt már egy hét múlva meg tudnám tartani, és 10.000.- dollárt kérek érte.
Miért csökken az ár, és a felkészülési idő?
- Mert minél rövidebben kell elmondani ugyanazt, annál nehezebb megtalálni hozzá a megfelelő megfogalmazást.
Ezzel küzdök most én is.
A Sorsfordító stratégiákat megírni sokkal, sokkal egyszerűbb volt, mint összehozni a könyv borítóját. Hetek óta sakkozok a szavakkal és a mondatokkal. Egyik verzió készül a másik után, és valahogy egyikkel sem vagyok elégedett.
8-10 mondatba belesűríteni azt, hogy mit kap az olvasó, ha elolvassa azokat a stratégiákat, amivel kellemesebbé teheti az életét – ha használja is őket -, sokkal nagyobb feladat, mint gondoltam volna.
- Hogyan tudathatom az olvasóval, hogy ebben a könyvben találja meg azt amegoldási kulcsot, amire szüksége van ahhoz, hogy ne csak megtegyen mindent azért, amit szeretne az életében, hanem képes legyen elfogadni is, amikor megérkezne hozzá?
- Hogyan érhetem el, hogy észrevehetővé váljon, hogy ez nem csak az egyik motívációs könyv a sok között?
- Hogyan tudathatom az olvasóval azt, hogy ebben a könyvben olyan egyedi meglátásokat talál, amit a többi hasonlóban nem?
- Hogyan lehet röviden elmondani azt, hogy bár sok, más könyvben is fellelhető témával foglalkozom, nem a szokványos megoldásokat ajánlom?
Tudom, hogy az emberiség nagy részének szüksége lenne erre a „tudásra”, de azzal is tisztában vagyok, hogy csak kevesek készek rá, hogy befogadják. Bár sokak számára többnyire szenvedés az élet, csak kevesen vannak, akik hajlandóak tenni is valamit azért, hogy ezen változtassanak. Nekik írtam ezt a könyvet.
Azzal is tisztában vagyok, hogy akik betérnek egy könyvesboltba, hogy segítséget kapjanak életük feljavításához, könnyen a bőség zavarába jutnak. Az egyetlen, ami segítheti őket a választásban az, ha a megérzéseikre hallgatnak. Akik ezt teszik, biztosan a Sorsfordító stratégiákat választják.
Azoknak viszont, akik a gondolkodás, a logikus választás hívei, nagyon jó ajánlást kéne összehoznom, hogy az érveket is a könyvem pártjára állítsam. Ennek megragadása viszont valóban embert próbáló feladat. De igyekszem.
Bízom benne, hamarosan sikerül kiválasztanom az igazit, hogy a könyvem közelebb kerülhessen a kiadáshoz.
