Életed jobbá tételének első lépése az elfogadás. Az, hogy elfogadd azt, ami van, akármilyen is.

Alaptétel, hogy

aminek ellenállsz, az megerősödik.

Tehát, ha elégedettlenség van benned jelenlegi életeddel kapcsolatban, akkor azzal csak megerősíted, stabilizálod azt.

Amíg azzal küzdesz, hogy megszüntesd a számodra „rosszat”, elveszted a „jobb” megteremtésének lehetőségét.

Ha háborúzol, magadhoz kötöd az ellenséged.

Hagyd abba!

Ezen a „fronton” a békekötés nem azonos a kapitulációval. Ha békét kötsz, az ellenség elvonul.

Az elfogadás, a megbékélés nem jelent feladást.

Ha például eltöröd a kisujjadat, hagyod, hogy begipszeljék, és kíméled, amíg meggyógyul. Meg sem fordul a fejedben, hogy most már örökre így marad. Tudod, hogy 3-6 hét múlva újra rendben lesz. Úgy tekintesz erre az időre, mint egy „kényszerpihenőre”, mely némely dologban ugyan akadályoz, de azért még nem teszi lehetetlenné az életedet.

Az elfogadás lényege

Az előbbi példából látszik, hogy az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Nem azt jelenti, hogy nem akarsz változtatni. Az elfogadás lényege abban áll, hogy nem harcolsz, nem állsz ellent, nem ítéled el a helyzetet, vagy embert.

Mondok még egy példát:

Egy reggel úgy indulsz el otthonról, hogy valamilyen rejtélyes okból, a kijáratodat félig elzárja egy méretes kő. Ha elbírod, akkor elrakod az útból, ám ha nem, akkor kikerülöd. Mindkét megoldáshoz tudomásul kell venned, azaz el kell fogadnod, hogy a kő ott van az utadban. Amennyiben nem veszed észre, vagy úgy csinálsz, mintha ott sem lenne, akkor jó eséllyel keresztül esel rajta. 🙂

Amikor egy probléma üti fel a fejét az életünkben, hajlamosak vagyunk arra, hogy úgy csináljunk, mintha ott sem lenne. Ilyenkor történik az, hogy újra és újra „belebotlunk”. A másik megoldás, amit gyakorta választunk az, hogy ellenállunk neki azzal, hogy ki akarjuk irtani a tudatunkból. Minél inkább akarjuk, ez annál kevésbé sikerül.

A problémák felmerülése esetén a legjobb, amit tehetünk, hogy elfogadjuk őket. Ez után aztán – ki-ki hozzáállása és a probléma jellege szerint -, vagy elkezdünk gondolkodni a megoldáson, vagy veszünk egy mély levegőt, megnyugszunk, és a megfelelő kérdést feltéve magunknak, megvárjuk, amíg megérkezik a válasz, hogy mit érdemes tennünk.

Az elfogadás tehát nem jelent semmi olyasmit, hogy „hagyom, hogy úgy legyen„, azaz beletörődöm, és nem változtatok. Az elfogadás csak annyit jelent, hogy tudatosítjuk a probléma létezését, helyet hagyunk neki, és utána megkeressük a megoldást.

Életünk minősége jottányit sem változik pozitív irányba, ameddig nem fogadjuk el azt, ami van.

Az elfogadás technikáiról később írok.